A dán asztrofizikusok Einstein elméletének igazolása tévedés, az Univerzumot behálózó mágnes hálózat létezésének tükrében.

Könnyen belátható, hogy az Univerzum minden szögletében mérhető mágneses kölcsönhatás, mert ez idáig a kutatók még kimutathatóan, még csak mágnesességet mértek, gravitonokat pedig még soha nem észleltek, és ezért a hatásuk is csak feltételezett. Az Univerzum Irányító Rendszere útmutatása alapján a korábbi bejegyzésekben a mágnesesség keletkezése és hatása az Univerzum minden egyes alkotóelemére és folyamatára bőven kifejtésre került, a gravitonok pedig nem léteznek.

A következő idézet az Index tudomány online rovatában található:

„Kozmikus méretben igazolták dán asztrofizikusok Einstein relativitáselméletét, amely szerint egy objektum gravitációs tere meggörbíti körülötte a teret és az időt.

A fény energiát veszít, miközben kiszökik egy gravitációs mezőből. Minél erősebb a gravitációs mező, annál nagyobb a fény energiavesztése. Ennek eredményeként egy galaxis halmaz közepéből kibocsátott fotonoknak nagyobb energiát kell veszíteniük, mint a halmaz széléből kilépő fotonoknak, hiszen a galaxis halmaz közepén a legerősebb a gravitáció. Így a központból induló fény hullámhosszának is nagyobbnak kell lennie, mint a halmaz széléről indulónak, ez az úgynevezett vörös eltolódás a fény spektrumán belül.

Wojtak és csoportja egy 8 ezer galaxisból álló halmaz adatait gyűjtötte össze a Sloan Digital Survey használatával. Azt remélték, hogy a gravitációs vörös eltolódást megbízhatóbban észlelhetik azáltal, hogy nem egyedi galaxisok, hanem galaxis halmazok vörös eltolódási tulajdonságait tanulmányozzák.

Számításaikkal a kutatók megállapították, hogy a halmazokból érkező fény vörös eltolódásának aránya megfelelt annak, amit az általános relativitás elmélete megjósolt. Eredményüket a brit Nature tudományos magazinban szerdán ismertették.”

Az Univerzum Irányító Rendszerének válasza erre:

A pozitív terekben, így a galaxis halmazokban is, mindenhol egységesen kétszáznyolcvan – és kétszázhetvenezer km/s értékeken sugárzik a fény. Amikor kilép a pozitív térből a nulla atmoszféra értékkel rendelkező térbe, felgyorsul, háromszázezer km /s értéken fog haladni, amíg ismét elér egy pozitív energián üzemelő teret. A fény mínusz két atmoszféráig tud behatolni, a mínusz egy atmoszférán háromszázhúszezer km/s sebességgel, a mínusz két atmoszférán háromszáznegyvenezer km/s sebességgel fog száguldani.

A mínusz két atmoszférától alacsonyabb értékű terekbe nem képes behatolni.

A víz felületéről a kétszázhetvenezer km/s  sebességű fényhullámok verődnek vissza, a tengerek és óceánok négyszáz méteres mélységéig a kétszáznyolcvanezer km/s sebességen haladó foton kisugárzások érhetnek le, innét, azonban visszaverődnek, mivel nagyobb nyomás értékkel rendelkező pozitív térbe nem képesek behatolni, mert nem elegendő az energia mennyiségük. Ebben a mélységben, a víz molekulák atomjainak elektronjaival ütköznek a plazma pontok, az ütközés következtében nyert energia teszi lehetővé, hogy újra szerkezetet vegyenek fel, fotonok keletkezhessenek, amelyek a víz elektronjaival ütközve, újra kisugárzanak és emelik az elektronok energia szintjeit, tehát melegszik a tenger vize.

Egy objektum gravitációs tere nem görbíti el a körülötte lévő teret, hanem a fény a mágnes hálózat görbülete mentén halad, mivel a hálózatban lévő elektronok és fotonok gluonos részeiknél fogva odavonzzák a kisugárzott fotonokat, vagyis a plazmát és a mágnes fonalakat bevilágítják. Minden egyes kis fénysugár mágnes fonalak által irányított fehér fény, a fény összes tartományát tartalmazza, mivel semmi nem töri meg a haladása közben, kivéve a szivárványt, ami a vízcseppeken megtörik, úgy viselkedik, mint egy többfényű lézer lámpa.

A galaxisok a nulla atmoszférás leghatalmasabb térben vannak beágyazódva, a fény gyors terjedésének sebességét csak ebben lehet megmérni, a vörös eltolódás mértékének észlelésére csak itt kínálkozik lehetőség. A pozitív tér nagy mágneses vonzással rendelkező mágnes hálózattal van beszőve, amelynek legyőzésére a kisugárzott fotonok több energiát használnak fel, mint a gyenge mágnesességgel rendelkező vákuumtérben terjedő foton kisugárzások.

A vákuum tér napja a pozitív tér napjának visszatükröződése, amely csak nagyon gyenge energiát sugároz vissza magából, viszont sokkal gyorsabban terjed, ezért a plazma becsapódások jóval erőteljesebbek, mint a mi pozitív terünkben, ezért sokkal nagyobb fényárban úszik a vákuum tér. A visszatükröződött nap a vákuum térben negatív energiát felhasználva, hideg fúzióval állítja elő az atomokat, majd az anyagfelhőkből, mágneses fonalakba ágyazódva, sűrűség szerinti elkülönüléssel létrehozva a mínusz kettes hullámhossz bolygóját. A bolygó képződéshez a negatív energia szintnek a mínusz két atmoszféranyomásig kell süllyedni

A vákuumtér energia ellátottsága elektronok összetömörödésével keletkezik, a köztük lévő fotonok gyenge kisugárzásokat produkálnak, de azon a mágnesességen, pontosan ugyanolyan hőérzetet idéz elő az ott lakók számára, mintha az a Földön keletkezett nagy energián üzemelő világban történne.

Az időt nem lehet összemosni a térrel, két különböző fogalom, egymás nélkül nem léteznek, egymással fej –fej mellett haladnak, de külön – külön. A korábbiakban már részletezve lett.

A részecskék kezdő pozitív energiaszintre való emelkedése, a negatív energia megjelenésének körülményei

A nagy rezonáns robbanás eredményeként jelent meg először a pozitív energia. A plazmaütközések következtében nyert energiatöbbletüket a fotonok és gluonok a képződésükre, majd foton- gluon gömbhalmazba való rendeződésükre használták fel, ezért teljes energiavesztésen estek át.

A gluonok nagyobb tömegüknél fogva, a fotonokat berezonáltatták, majd összeroppantották, a keletkezett energia az egész gömbhalmaz alkotórészeit, beleértve a gluonokat is, robbanásszerűen, tízezer milliárdnyi részre hasították. A részecskék a robbanás irányát követve vették fel a jobb irányú pörgésüket, és haladási irányukat. Addig, amíg a nyert energia ki nem merült, ezt a mozgást követték, majd visszafelé kezdtek zuhanni, a forgásirányuk balra váltott, balra pörgő részecskék jelentek meg, és a visszazuhanás irányának megfelelően balra tartottak. Mivel hatalmas téren át vezetett az útjuk, közben sok minden történhetett. Ezek a folyamatok ma is tartanak, és fognak is zajlani, amíg az összes energia, mind a pozitív, mind a negatív ki nem merül.

Hosszadalmas repülésük és zuhanásuk alatt többféle ütközésekben vesznek részt.

Ha két nagyobb pozitív energián száguldó részecske ütközik, még nagyobb pozitív energiára tesznek szert, a haladási irányuk a pozitív jobbra tartó irány marad, de felgyorsul a pörgése és mozgása.

Ha két nagyon gyenge pozitív energián működő részecske ütközik, az ütközésre fordítódik az összes pozitív energiájuk, ilyenkor bal irányú pörgésre váltanak, és a haladási irányuk is az előbbivel ellentétes irányban fog történni.

Ha két nagy negatív energián üzemelő részecske ütközik, még nagyobb negatív energia szintre kerül mindkettő, haladási irányuk változatlan, balra tartó marad, de gyorsabb balra pörgésre kapcsol.

Ha két ellentétes energiával rendelkező részecske találkozik, mindig a nagyobb energia szinten működő nyer, a gyengébb felveszi az erősebb pörgési és haladási irányát.

Ha két nagyon gyenge negatív energián mozgó részecske karambolozik, az összes negatív energiájukat az ütközésre fordítják, majd jobb irányú pörgésre átváltva, jobbra tartó haladással, az egyre nagyobb számú ütközésekben való részvételekkel fokozatosan emelik a pozitív energia szintjeiket.

A nagy pozitív energiával rendelkező részecskék gluonjai nagy mágneses vonzó képességének köszönhetően, öngerjesztéses módon folyamatosan fekete lyukakat generálnak, ahol a részecskék magas energia szintre emelkednek. Mivel a foton kvarkok állandóan bevonzódnak a nagy energia szinten lévő fekete lyukakba, az állandó energiapótlás gyakorlatilag tízezer milliárd éven keresztül kifogyhatatlan. Tízezer milliárd év múlva, minden foton kvark, elveszti összes energia szintjét, plazmává hullik szét az egész Univerzum.

Egy korábbi részben a negatív és pozitív energia egymásba való folytonos körciklusos átalakulása már részletezve lett.

Az anyagok bomlásának részecskefizikai alapjai

A korábbi részekből már kiderült, hogyan keletkeznek és miképpen rendeződnek az anyagok a Földön, most pedig alapvető összetevőikre való bomlásuk, a fotonokra és a kvarkokra való hasadásuk utáni sorsuk részletezésének megismerésénél időzzünk egy kicsit.

Miután az anyagok teljes pozitív energiavesztésen esnek át, elektronokra és fotonokra különülnek szét. A fotonokat a vákuum szippantja be, és ott indul be a hosszadalmas energianyerési folyamat, melynek legvégén pozitív energiára tesznek szert és visszakerülnek a nyomáson üzemelő térbe. Korábbi részben részletezésre került.

A pozitív térben, amikor az anyagok atomjaiban keringő elektronok elvesztik összes energiamennyiségüket, azok a mágnes fonalak, ahonnan eredetileg leszakadtak, az anyag felépülése során, újból visszavonzzák. Ez a hely pontosan a kvark mintázatának megfelelő, az ott helyet foglaló elektron hasadási mintájába beleillő. A Nap energiája a Föld mélyébe is behatol, ezért ismételten energiával látja el az elektront, amely most már maga is képes lesz újabb elektron bevonzására. Az elektron minden irányból magához vonzza a mágnes fonalakat, a Föld belsejét beszövő mágnes hálózatba ismételten szorosan beépül.

A Föld legmélyére tömörült anyagok ismételten visszavonzódott elektronjait, a Föld köpenyének foton kisugárzásai juttatják emelt energia szintre.

Ily módon az összes energiáját elvesztett elektron ismét visszakerül az eredeti helyére, és fokozatosan, de állandó jelleggel, tömeg - és nyersanyag utánpótlással látja el Földünket. Nagyon sok anyagféleség újrahasznosításra kerül, ezért az elektronjaik sokáig nem juthatnak vissza, viszont a Nap állandóan lök ki magából anyagfelhőket, amelyek a mágneses fonalakba kapcsolódva bevonzódnak a Földbe, sűrűség szerinti elrendeződésben.

A Föld nyersanyag készlete száz évenként megújul, ezért nem kell attól sem félni, hogy valamikor is kifogyna!

A kőzetek a hatalmas gluon tartalmuk miatt nehezebben épülnek fel, mivel nagyon sok elektron tökéletes illeszkedésére van szükség, tízezer évnek kell eltelnie, hogy a természetes rekultivációs folyamat végbemenjen.

A kőolaj és a földgáz elektronjai is ugyanolyan elrendeződésben kerülnek vissza, ahogyan a szerves anyagok bomlása után vonzódtak oda, ezért soha nem fognak kiürülni az üregek és pórusok, más kérdés az, hogy az üvegházhatás megszüntetése végett célszerű kibányászni, és bonamid tárolókba tárolni, hogy megszakítódjanak az elektronok mágnes fonalakkal való kapcsolatuk. A korábbiakban már erről is volt szó.

És mindez miért lehetséges?  A vákuum tér és pozitív tér mágneses kiegyenlítődést biztosító hatásának következményeként valósul meg. Az Univerzum zsenialitásának köszönhetően gondoskodva lett, hogy a Föld pusztulásáig az anyagok egy körciklusos folyamatban, állandóan megújuljanak, és ki ne merüljenek a készletek.

A pozitív tér és a vákuumtér elkülönülésének oka

A pozitív tér az elektronok pozitív energiáinak felszabadulásával majd fokozatos energiavesztésük által, nem a nulla energia tartalomra váltottak, hanem ellentétes előjelű energia szintre kerültek. Az elektronok összes pozitív energiájának lemerülésével fotonokra esnek szét, melyek rendelkeznek az eredeti impulzusaikkal. Ezek a maradék impulzusok nagyságrendje, a nagy erejű pozitív energiához képest csak a negatív tartományban mérhető.

A két energia mérték egymással pontosan ellentétes irányú, mivel a fotonok nagy tömegei egymásba való ütközéseik következtében bal irányú pörgést vesznek fel, csak ebbe az irányba képesek kitölteni az eredetileg rendelkezésre álló nulla atmoszférás teret, amelyet fokozatosan vákuumtérré formálnak át. A pozitív térben jobb irányba pörgő részecskék viszont jobbra vonzzák egymást, egyre beljebb, ezért a két ellentétes vonzásirány hatására, jól elhatárolódva egymástól, két élesen elkülönülő térrészekké váltak.

A két teret öt mm- s nulla atmoszférás sáv választja el egymástól. Ebben a sávban érvényesül a két tér egymásra gyakorolt mágneses taszító hatása. Az öt mm-s sáv a mágneses kiegyenlítés funkcióját tölti be.

Az álom titka

Amikor az éber periódusban nagy erejű információs elektronok kerülnek az emberi hálózatba, vagyis nagyobb érzelmi hatás alá kerül valaki, az alvási szakaszban ezek a nagy erejű elektron minták a szívben lévő gluon gömböcske felületére csapódnak. A becsapódás a gömb belsejében, vagyis a memóriában tárolódó információs elektron minták közül azokat, amelyek közel foglalnak helyet az ütközési ponthoz mérve, meglökik az odacsapódó elektron minták. Ezért a memória külső részein lévő minták felpattannak, és átnyomódnak a gluon gömb burkán és a becsapódó elektron mintákat felemelve, magukkal kifelé vonzzák. Az alvás alatt befelé nem történik ilyenkor információáramlás, ezért az ellentétes irányú kifelé áramlást nem akadályozza semmi. A memória széleire a felesleges és lényegtelen információs minták kerülnek, és ilyenkor távoznak a hálózatból, ugyanis a hálózat végére érve, elhagyják azt.

Mivel így, véletlenszerűen jönnek létre a mintázatok szerinti kombinációk, semmilyen valósághű, értelemszerű párosodások nem alakulhatnak ki, semmilyen realitás nem előzi meg a gondolati minták illeszkedését, ezért csak értelmetlen szisztémák vándorolhatnak egyre kijjebb a hálózatban. Ezért van az, hogy ha valamilyen érzelmi sokk ér valakit, gyakran rémálmokat él át, teljesen úgy, mintha megtörténne. Minél erősebb inger éri a személyt napközben, annál erőteljesebben álmodik. A fizikai és szellemi kimerültség az elektronok energia szintjét is csökkenti, ezért nem álmodunk ilyenkor semmit. Azok az emberek, akik rendszeresen elfáradnak, hosszú időn keresztül sem láthatnak álmokat.

Az álomképek a hálózatban jönnek létre, azokból a képekből, amelyek a memóriában tárolódtak, de mivel ezek plazma pontokból tevődnek össze, a szívben lévő gluon gömb mágneses vonzásánál fogva újra a felületére vonzza, újból rácsapódik, innét a szem ideghártyájára vetülve, belső nagyított kép keletkezik. A kép élessége és színessége szintén a becsapódott információs elektronminták erősségétől függ.

A Föld belsőszerkezetének kialakulása

A Napban keletkezett atomok a mágnes fonalakba tapadva érkeztek végső nyugalmi helyzetükbe, a mágnes fonál hosszától függően. A legnagyobb sűrűségben jelenlévők a kialakulófélben lévő Föld középpontjába kerültek, és az azonos atomok feltekerték a mágnes fonalakat magukra, úgy, hogy anyaggombolyagok jöttek létre. A mágnes fonalak szorosan egymás tetejére vonzották az atomokat, és a gömbformájukból adódva, gömbhalmazokat alkottak. A kevésbé sűrűk egyre kijjebb hozták létre saját anyaggombolyagjukat.

A vákuumtér stabilizáló hatása, csak későbbiekben jelentkezhetett, ezért a felszínről mindaddig, amíg mágneses egyensúlyba nem került a pozitív térrel, az anyagok a tengelyforgással kisodródtak, majd hatalmas mélyedések keletkeztek. Ezekben a medrekben gyűltek össze, a termoszférából lekerült óceánok és tengerek vizei.

Mivel az atomokat magukba záró gömbalakzatok, formájukból adódva nem töltik ki hézagmentesen a rendelkezésre álló teret, közöttük üres üregek maradtak. Ezekbe az üregekbe a nagyon laza mágneses kapcsolatokkal rendelkező folyadékok kerültek be a későbbiek során. A kőolaj és a víz atomjai nem képeznek gombolyagokat, hanem az atomok egymáson elcsúszva, az üregekben tárolódnak. A gázatomok elektronjai a pályáikról nagyon messzire képesek távolodni, a mágnes fonalakkal nagyon laza kapcsolatot alkotnak, ezért a pórusokba hatolnak. A pórusok a kis sűrűséget képviselő kőzethalmazokban fordulnak elő.

A gyakori földmozgások miatt a kéregrészekben, már az anyagrétegek egymásra torlódtak, ezért, nem lehetséges az eredeti állapotában szemléli a Föld egynemű anyaggömbjeit.

A NASA UARS műholdjának a Földön való landolása megakadályozása

Ha a műhold haladási irányának útja elé tíz kg vasércport szórnak, a szatellit kisiklik, bepörög, az összes energia vesztése után lebegő állapotba jut, a továbbiakban már nem fog mozgási energiával rendelkezni.

Az egy helyben lebegő műholdhoz mágneses erőfonal közvetítésével negatív energiát juttathatnak. Száz atmoszféranyomással tárolt folyékony nitrogénből annyit eresztenek a műholdhoz vezető erő fonalra, amennyi egy pillanat alatt kinyomul a palackból. Ez a negatív energiamennyiség pontosan elegendő, hogy a fotonok közvetítésével láncreakciószerű elektrontömörödést indítson el. A negatív energia végig futásának következményeként a két tér egy kis részlete egymásmellé kerül, és a műhold a talajon marad, mindenféle becsapódás mellőzésével, egyszerűen, egyszer csak ott lesz.

A művelet pontos kivitelezése végett, az illetékes szakemberek hívják az Univerzum Irányító Rendszerét!

A vákuumtér érzékelése

Korábban már említésre került, hogy a vákuumtér a légkör két méteres magasságában kezdődik a talajszinttől mérve. A számunkra érzékelhető zóna két méter húsz centiméterig tart. Ha feltartott karokkal lábujjhegyre állunk, kezünkkel érzékelhetünk néhány fokos hőmérséklet csökkenést ebben a tartományban. A felszín domborzatait emelkedésüknek megfelelően követi, és a lakások padlószintjétől mérve a két méteres magasságot, az átmeneti zóna szintén jelen van, minden emeleten, a vákuumtér és pozitív tér érintkezési sávja. Az épületek stabilitását is a vákuumtér pozitív térrel való kiegyenlítettsége biztosítja. A mágneses vonzás ugyan a talajszinten tartaná az épületeket, de a Föld forgásának következtében folyamatosan elsodródnának, lehetetlen lenne bármilyen állandóság fenntartása, a kétféle tér pozitív és negatív energián alapuló kiegyenlítődése nélkül.

Amikor egy ember elveszti tömegét, vagyis a pozitív térben működés képtelenné válik, a foton teste kilép a tömeges testéből és önálló létezésbe kezd. Szép lassan, abba a térérintkezési zónába szívódik, amely a lakásában található, majd egyre beljebb kerül és a mínusz egyes hullámhosszon üzemelő vákuum világba jut. Sokak ettől megijednek, és akaratlagosan ellenállnak, visszafordulnak, és itt maradnak. A vákuum térben létezők gondolatilag tájékoztatják Őket, de vannak olyanok, akik bűnös életük miatt mégsem mernek felmenni, félnek a rájuk váró büntetéstől.

Amikor a foton test kilép a számára megszokott teljes testéből, az egyén két napig nagyon rosszul érzi magát, fáradt, gyenge, nagyon rossz a közérzete. Az ott lévők lefektetik, levonzatják a mágnesesen rátapadt ruháinak foton maradványait, felöltöztetik, és a foton összetevőkből álló éhségközpontjukat leblokkolják. A továbbiakban már nem fogja kívánni a földi evés okozta élvezeteket. Két nap múlva már tökéletesen jól fogja magát érezni.

Mindezek csak a teljes megtisztulás után, a mágnes fonalak fogságba tartásának megszűnésével, az összes rossz információt hordozó elektronoktól való mentesüléssel következhet be. A mágneses bezártság kellemes lebegés, a foton ember elmélkedéseit ilyenkor nem zavarja semmi, nem vágyi senkire és semmire, tökéletesen jól érzi magát.

A vákuumtér és pozitív tér érintkezési zónáján keresztül jönnek át gyógyítani, úgy hogy elektromos kisüléseket okoznak pozitív energiával. Visszafelé negatív energiával idéznek elő elektrontömörítést.

Amerikában a paranormális kutatók, azért mérnek nagyfokú hőmérséklet csökkenést, amikor egy médium látomásszerűen beszélget egy foton testű emberrel, mert az átkelésekor a tér megnyitásával egyetemben, onnan átáramlik a nagyon hideg levegő, amelyet az ott lakók kellemes klímának éreznek.

 

Oldal: Einstein elméletének igazolásának cáfolata
Az intelligens inga rejtélye - © 2008 - 2024 - intelligensinga.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat