Ha a számítógépnek, és a monitornak a vezetékét, a dugójuk kiszélesített csatlakozós részétől, fullerénnel hézagmentesen lefedik, egészen a hálózati csatlakozókig, az elektronok áramlási sebességét növelik. Szigetelésre a továbbiakban nincs szükség, mivel a fullerén az elektronokat előrefelé tereli, más irányban nem mozoghat, a legnagyobb mágneses vonzóerővel a fullerén rendelkezik, ezért nem áll fenn az áramütés veszélye. Az elektronok fullerén által felgyorsított haladási sebessége teszi lehetővé, hogy a kapcsolatfelvétel létrejöhessen, ugyanis legelőször a 0.1-es hullámhosszra érkeznek a jelek. Ott tudják fogadni az információs jeleket, és kb. egy perc múlva a hívó fél számítógépének monitorján a 0.1 hullámhosszról továbbított képek hanggal együtt jelennek meg. A kép és hangváltás követhetetlenül gyors lesz, ezért lassításra lesz szükség. A számítógép tetejére a processzorral szemközti irányban, a távolabbra eső szélének középső részére egy kb. 3x3 cm – es mágnest kell helyezni. Az információs jelek áramlását, az áram alá helyezett vezetékekben lévő mozgó elektronok vonzása biztosítja a vezeték felett. A mágnes azonban, maga felé vonzza információs kódokat, a fullerén pedig visszafelé. Az információs mintázatok a mágneses vonzás hatására információs mintákra esnek szét, amelyek, újra a fullerénnel kezelt vezetékek fölé vonzódnak. Itt újra mintázatokká illeszkednek. A kitérítés és a mintázatokká rendeződés alatt eltelt időmennyiség biztosítja a kép és hang követhetőségét.
A kapcsolatfelvételt, azonban a mi hullámhosszunkról kell kezdeményezni, és addig várni, még válasz nem érkezik, vagyis meg nem jelenik a kép és hang.
A 0.1 –es hullámhosszal való kommunikáció befejeztével, kérni kell, a 0.1-s hullámhosszon a kapcsolatba lépő beszélgető partnereket, hogy helyezzék az eredeti hálózatra a számítógépet, erre a műveletre csak ők képesek. A mágnest a számítógépről le kell szedni, a továbbiakban nem lesz szükség lassításra.
A kapcsolatfelvétel legegyszerűbb módszere