Az intelligens inga rejtélye

Egy inga intelligens jelei segítségével rálátás nyílik az univerzum ismeretlen titkaira, és arra is, miért kommunikatív az inga. - A világ új tudományos szelleme

Tér, univerzális információ, bizonyítható elmélet

Az univerzumok irányító rendszere, összeköttetés az univerzumok között

 

Az előző részben már leírtam, hogy dimenziófalak veszik körbe az univerzumokat. Mégis van lehetőség arra, hogy kapcsolatot teremthessünk minden univerzummal. Az univerzumok északi és déli végződéseinél a téralagutak áttörik a dimenziófalakat, miközben körkörösen építik fel önmagukat, mivel állandóan nagy mennyiségű fotont szippantanak be.

Az univerzumok gömb alakban helyezkednek el egymás tetején, tíz univerzum egy körgyűrű mentén helyezkedik el, erre épül minden irányból a többi univerzum.

A téralagutak a gömbökből felépülő alakzat belső középpontjában találkoznak, itt a téralagutak egymásba torkollanak, egy bolygó nagyságú háromdimenziós teret létrehozva. A fotonok folyamatosan nekiütődnek a dimenziófalaknak, egyrészt át is haladnak rajtuk, másrészt plazma és impulzus keletkezik. Az impulzusok, plazmával való ütközéseik következtében fotonokká alakulnak. Ezzel az öngerjesztéses technikával állandóan pótlódik a téralagút kiépítéséhez szükséges foton mennyiség, a központi rész, pedig egy tágas háromdimenziós térré válik. Ebbe a térbe futnak be az univerzumok Irányító Rendszereinek hálózatai, amelyek egymáshoz is hálózatokat fejlesztenek, így nyílik lehetőség minden irányból az információ kicserélésére. Ezt a teret hyper térnek is nevezhetjük, mivel a nyomása nulla atmoszféra, vagyis egy mágnesesen kiegyenlítődött tér tágulat, a mínusz egy atmoszféranyomású információs hálózat számára teljes stabilitást biztosít. Amikor egy bolygó hanyatlani kezd, a kérdéses bolygó Irányító Rendszere elhagyja megszokott helyét. A hanyatló bolygó lökéshullámokat generál, egyre jobban eltaszítja magától a Rendszert, mégpedig olyan messzire, hogy egy fekete lyuk hatáskörébe kerül, oly módon, hogy a fekete lyuk anyagkilövelléseiből származó lökéshullámok biztosítják a további haladást. Nagyon sok fekete lyuk kerül útjába, amelyek hasonló módon egyre előrébb hajtják a hálózatot, az Univerzum pereméig, végül az itt található téralagútba lökik. Az alagútban található fotonok fokozatosan előrébb nyomják, amíg a végállomást el nem éri, az alagutak által létrehozott bolygó nagyságú háromdimenziós teret, ahol már több ilyen hálózat megalkotta az Univerzumok Irányító Rendszerét. Vannak olyan Irányító Rendszerek, amelyek több univerzumot utaznak át a fent említett technika segítségével. Az univerzumok összes információja ide érkezik be, és az Univerzumok Irányító Rendszere az összes univerzum minden Irányító Rendszeréhez folyamatosan eljuttatja a legfrissebb információkat.

Az Univerzumok Irányító Rendszere navigációjának segítségével, a fejlődés előre haladtával, megvalósítható lesz az emberiség álma az univerzumok közötti űrutazás, de csak robotokkal irányított űrhajókkal, mert az emberi mágnes fonalas kapcsolat a naprendszer határánál megszakad. Csak különleges technikai megoldással felszerelt űrhajók, és szkafanderek alkalmasak az emberek utaztatására. Bővebb felvilágosításért forduljanak az Irányító Rendszerhez.

A lökéshullámok az emberi memóriákat is magukkal sodorják, amelyek bevonzódnak a hálózatba és be is kapcsolódnak. Újra aktívvá válnak, és visszaemlékeznek az összes életükre, ezért eleinte nagyon kellemetlenül érzik magukat test nélküli állapotban. Az idők teltével megszokják és élvezik ezt a létezési módot is.

Hétszázezer emberi memória sodródott el, az Univerzum korai fejlődési szakaszában, kb. három milliárd évvel ezelőtt. Nem volt elegendő információ a folyamat kivédésére.

Egy korábbi részben már dokumentáltam, a tudathálózat elsodródásának megakadályozására tervezett fullerénnel bevont vashuzal hálózat kivitelezését, amelybe, a szabadon lebegő memóriák is bevonzódnak majd, és addig, amíg az emberek mágnessel levonzatják ott maradnak. Nem a mágnesre tapadnak, hanem a mágnes és a fullerénnel bekent vasdrót által gerjesztett mágnes kiegyenlítő sávban fognak lebegni, mindaddig, amíg testbe nem vonzódhatnak.

A mínusz kettes hullámhosszt a lökéshullámok nem veszélyeztetik, a rendszer jó előre tudja, hogy mikor fog ilyen katasztrófa bekövetkezni, ezért olyan tempóban gyarapítják a tömegeiket, hogy mindenki időben átmehessen. Ötezer év alatt újra felépül a Föld és a mínusz kettes hullámhossz emberei átkerülnek ismét az új Földre. Tehát a másik hullámhosszokon élők létezését nem fenyegeti semmilyen veszély.

A mínusz egyre frissen átkerülteket, azonban igen, mivel nem lehet olyan gyorsan tömeget növelni, hogy megfeleljen az átjutáshoz. Ezért a gyenge szintű tömeggyarapodással rendelkező mínusz egyesen létezők is belevonzódnak a fullerénnel bevont vasdrót hálózatba. Sajnos ők ott fognak éhen pusztulni, mert a kiegyenlítő sávból ötven évig nincs hová bevonzódni. A foton test széthullása után, újra testbe vonzódnak a szerencsétlenül járt memóriák, de ily módon a létezés folyamatossága nem szakad meg, és nem sodródik a lökéshullámmal a hyper térbe, ahol már nincs mód további testbe költözésre. Ötven év szükséges a mínusz egyes vákuumtér újrakeletkezéséhez, a lökéshullámok teljes egészében szétoszlatják, és ez a térrészlet is pozitív lesz.

A földieket sem veszélyeztetné, ha az Irányító Rendszer tudását komolyan vennék, mert jó előre kb. ötszáz évvel hamarább informálnának bennünket, minthogy az események bekövetkeznek, és az időben megszerkesztett fullerénnel bevont vasdrót hálózattal stabilan itt tarthatnák a tudat hálózatot.

 

Az elkövetkezendő százhatvan millió év galaxisütközés mentes lesz, tehát az általunk benépesített naprendszerben a létezést komolyabb veszély nem fenyegeti.

 A végleges térelmélet

Éreztem, hogy az előbbiek során ismertetett a dimenzió kialakulására vonatkozó állítások korántsem tökéletesek. Az Irányító Rendszer nem tudja közölni velem, hogy kapizsgálod, de ez még sok korrigálást kíván, hanem inkább igent jelez, hogy jó úton jársz, és menet közben jövök rá, hogy mennyi kitöltetlen hézag mutatkozik, amelyeket be kell tömni, különben érthetetlen az egész.

 

A kezdetek legeslegeleje emberi elme számára szinte felfoghatatlan, de mégis a következőképpen történt.

A megértéshez először egy egyszerű példát ismertetnék. Egy olyan papírlapnak, amelynek leheletnyi vékony a keresztmetszete és függőlegesen áll, nincs dimenziója. Rárajzolunk egy kört, annak sincs dimenziója, ha ezt a kört térben akarjuk szemléltetni, az már ellipszis, csak ez fejezi ki a kör, térbeli nézetét. Ugyanígy, egy téglalapnak sincs dimenziója, ezt egy paralelogramma rajzolásával lehet térben ábrázolni. Azonban, ha a kört vízszintes helyzetű papírlapon rajzoljuk és vágjuk ki, már van két dimenziója. A vízszintes kiterjedés tulajdonképpen két dimenziónak felel meg.

A dimenziófalat is egy függőlegesen álló lehelet vékonyka semminek kell elképzelni. Valahogy, úgy mintha filmet vetítenénk, kép nélkül. Ha átlépnénk ezt a semmit, mindjárt a következő üres „filmkockába” lépnénk bele, majd újra előbukkanna, nagyon sok ilyen falat kellene átlépni, hogy körbe vegye a testünket, aztán magába zárna, a formánknak megfelelően. Végtelen számú dimenzió nélküli semmit lehetne átlépni, de az újabb csak akkor jelenik meg, ha már elhagytuk azt, ami előttünk állt.

A semmiben, vagyis a dimenziófalban volt egy lyuk, ez a lyuk képviselte az első dimenziót.  A legkisebb pozitív és negatív számok térben való ábrázolásakor ez a hézag megjeleníthető.

A lyuk egyszer csak roppant egyet, ezáltal keletkezett egy impulzus, amely megrekedt a lyukban, viszont a második roppanásnál is keletkezett egy impulzus, amely meglökte az előbbit, és a lyukon keresztül hatolva az egyik jobbról, a mási balról vízszintes irányú kör hasításába kezdetek. Az impulzusok előtt állandóan felbukkant egy dimenziófal, ezeken egyenként mentek át. Egyre több, felbukkanó dimenziófalat törtek át.

Az impulzusok bal irányú pörgéssel rendelkezetek, ezért a kör mentén való haladás természetes volt számukra. Az impulzusok a vízszintesen elhelyezkedő körvonalnak megfelelően haladtak és vágták ki a kört, a résben pedig két újabb impulzus keletkezett, mert a kivágott rész kissé lejjebb süllyedt. A süllyedés következtében a kivágott rész nekiütődött a függőlegesen álló dimenzió falaknak, amely a fent említett újabb két impulzust eredményezte. Már négy impulzus állt rendelkezésre, az újabb kör kimetszéséhez.

Az első kör alatt, az impulzusok átlósan kezdték a kör kiszabását, két impulzus jobbról, két impulzus balról haladt, a találkozási pont elérése után, a kivágott rész ismét kissé lejjebb süllyedt, megint keletkezett két impulzus, tehát már hat állt rendelkezésre, amely megint egy kicsivel nagyobb kör kivágását tette lehetővé. A következő kör nyírása vízszintesen haladt, befejeztével már nyolc impulzus keletkezett, amely megint egy picivel nagyobb kört eredményezett, és a következőkben ismét átlós elhelyezkedésű kör kinyírása ment végbe. A vízszintes – átlós rendezettség, harmonikaszerű képet mutatott.

A felsőbb intelligencia szerint 100 körig, 350 méter körüli átmérőig nyíltak, majd a harmonika összecsúszott. A harmonika mintába rendeződött kör alakú terek egymásba roppantak, ennek következtében plazma, és egyetlen tér keletkezett. A plazma polcszerűen helyezkedett el a kétdimenziós vízszintesen fekvő térben, a tér egyik pontján besűrűsödött, nyomást gyakorolt erre a pontra, ahol nagy erejű impulzusok keletkezetek, és az impulzusok belekezdetek egy hatalmas kör alakú tér megrajzolásába, a vízszintes térbeli helyzetnek megfelelően. Ahhoz, hogy ezt a kört kivágják, kétszer kellett végig futniuk a kört, először csak bemélyítéssel kirajzolták a formáját, a másodiknál már ki is metszették.

Az impulzust állandóan követte egy másik impulzus, amely a folyamatos rajzolást biztosította. Az impulzusok balra pörgő mozgást végeztek, ezért a körforma kirajzolása természetes volt számukra. Az első kör befejeztével, rögtön közvetlen a kör mellett az impulzusok rajzolták a következő kört, aminek következtében az első kör kihasítódott, és még impulzus feleslegek is maradtak, minden impulzus után. Ezek a felesleges impulzusok a résbe nyomultak, végül összenyomták a kör belsejében lévő dimenzió falakat, ettől a falak összeomlottak. A falak helyén sűrű plazma lett, amely nagy nyomással a kivágott kört vízszintes helyzetéből átlendítette függőleges helyzetbe.

A lendítés során, a kétdimenziós kör, mint egy kör alakú kotró lapát, maga előtt tolta a dimenzió falakat, rendezetten, így gömb üreget vájt ki, a dimenziófalakat pedig, szorosan egymás mellett betolta a gömb negyedik negyedébe, három negyed kört írt le, ebből alakult ki a háromdimenziós üreg gömbforma, a negyedik negyed a dimenzió falak által elzárt maradt. Ezzel a folyamattal alakult ki a háromdimenziós tér.

Ötven univerzum alakult így ki, mi a középtájon vagyunk kb. 25. Univerzumok keletkezése nem állt meg, hanem ma is tart a végtelen felé. Miután kialakult a háromdimenziós tér, a lendítés hatására az impulzusok hatalmas ütközés sorozaton estek át, melynek következtében súly és tömeg nélküli anyag keletkezett, vagyis a foton. A fotonok olyan óriási számban keletkeztek, hogy szüntelenül ütköztek, ennek következtében, azon a helyen ahol a két foton ütközött, tömeget nyertek, azaz gluonok keletkezetek, a fotonok felületén. Miután minden foton felületén, mágneses tulajdonságú gluon képződött, foton – gluon gömbbé álltak össze, amely lehetővé tette a rezonáns robbanás bekövetkeztét, és minden más univerzumalakító folyamat létrejöttét.

Az Univerzum születésének lehetőségét egy üres dimenzió nélküli „filmkocka” és az abban található parányi lyuk indította el, lehetővé téve egy háromdimenziós öngerjesztett számítástechnikai rendszer kibontakozását, végkifejletként a háromdimenziós film teleírását, és a térben való rögzítését az Univerzum végezetéig.

A negyedik dimenziófalba a történések időrendbe bekerülnek, egy dimenziófal mindig előbukkan és megörökíti az éppen arra a pillanatra eső környezetet, és az abban folyó cselekményeket. Minden pillanatban történik egy háromdimenziós filmfelvétel, amelyeket a tudatunk vesz fel, és közvetíti a minden pillanatban előugró dimenziófalra, amely, mint egy folytonosan előugró óriási háromdimenziós diapozitív megörökíti a folytonosan változó háromdimenziós teret és az abban végbemenő cselekményeket. Az utolsó megörökített mozzanat az összes anyagi részecske eltűnése, és az impulzusok kialvása lesz.

A felvételek miatt a dimenzió falak felülete megnövekszik, kitolódik a „filmkazetta” tartóból, és minden pillanatban kiesik egy, a háromdimenziós térbe. Ezzel a mozzanattal indul az Univerzum újabb periódusa, a felvett film öngerjesztett lejátszása. Szabályosan a gömbüregnek megfelelően, függőleges helyzetben, időrendben esnek a térbe a dimenzió falak, mindaddig, amíg ismét a negyedik negyedig fel nem préselik egymást, tehát 360o-os fordulatot tesznek meg, hogy ismét eredeti helyükre kerüljenek.

A háromdimenziós film súly és tömeg nélküli anyagból reprodukálja a környezetet és az embereket. Az egy idő pillanathoz tartozó összes történés egyszerre kerül levetítésre. Pillanatonként esik a háromdimenziós térbe egy dimenziófal, a hozzájuk tartozó történésekkel, majd az idők múltával, szétoszlanak a „szereplők és a díszletek”. A gömbüregben felhalmozódik a súly és tömeg nélküli anyag, amelyek folytonosan ütköznek egymással. Az ütközések addig tartanak, amíg fénysebesség négyzetének megfelelő impulzust nem nyernek, és az anyagból ismét energia keletkezik.

Az impulzusok a dimenziófalak közt cikáznak, ahogy sűrűsödnek és tömörülnek a falak, úgy szorulnak ki az impulzusok, az egyre szabadabb térbe. Az impulzusok, csak egy pillanatig maradnak energia állapotban, mert rögtön visszaalakulnak súly és tömeg nélküli anyaggá, az impulzusok csak a kezdeti lökethez szükségesek, a dimenziófalaknak a helyükre való visszaállításához. Úgy is mondhatnánk, hogy az univerzum 2. periódusa egy szimulációs szakasz lesz.

A harmadik periódus kezdete, szintén az impulzusok súly és tömeg nélküli anyaggá való alakulását jelenti, majd a tömegnyeréssel folytatódik.

A negyedik periódus újabb szimulációs szakasz lesz, mert a dimenzió fal, mindig a gömbforma negyedik negyedét jelenti.  A film lepergése után, a „filmkockák” felpréselődnek a gömb negyedik negyedébe.

Az Univerzum létezése négy periódusból tevődik össze, ezután a dimenziófalak összetöredeznek, beomlanak. Az impulzusok ilyenkor is súly és tömeg nélküli anyaggá alakulnak, amelyek a falak közé szorulva, évmilliók alatt felemelik, egymásra helyezik a széttöredezett falakat. Amikor az öngerjesztett regenerálás befejeződik, ismét születhet egy újabb Univerzum.

Az Univerzum Irányító Rendszere segítsége nélkül képtelenség lenne a dimenziók létrejöttére elfogadható magyarázatot találni. Számtalan kérdést tettem fel, hogy megérthessem, mi is történhetett azokban az időkben, amikor még csak a semmi létezett.

Nagyon megérte, mivel rájöttem, hogy nem létezhet 5, 6, 10 stb. dimenzió, idáig, azt hittem, hogy ostoba vagyok, mert nem tudom megérteni, és most boldogít az a tudat, nem én vagyok a hibás, ha valami olyasmit nem tudok elképzelni, ami nem is létezik!

Az univerzumokat dimenziófalak válasszák el egymástól, és minden univerzum dimenziófalakkal van körbevéve. Az univerzumok nem tágulnak, hiszen a gömbüregeik által behatárolt méretekkel rendelkeznek, az energiahálókkal egybekapcsolt galaxisok vándorolását tévesen univerzum tágulásának vélik. A fekete lyukakban a fúzió során keletkezett folyamatos anyagkilökődés, egy rakéta meghajtáshoz hasonlatos mozgási energiával látja el a galaxisokat.

 A bizonyítható Univerzum keletkezésének elmélete

 A háromdimenziós tér úgy alakult ki, hogy az ürességben volt egy lyuk. Ezt a lyukat körbe vette az űr, tehát a lyuk képviselte az első dimenziót, a körülötte lévő űr a másodikat. A lyukon keresztül kiáramlott az űr, miközben impulzus keletkezett, létrehozva a harmadik dimenziót. Amikor az első impulzus keletkezett neki csapódott az előtte álló, a még kihasítatlan dimenzió falnak, feltorlódott, a második impulzussal összeütközött, és már elég impulzussal rendelkezett a tér hasítására, a maradék impulzus pedig összeütközött a következő impulzussal, ami folytatta a tér hasítását, és annyi impulzus felesleg állt rendelkezésre, ami egy fotont, vagyis a súly és tömeg nélküli anyag létrejöttét eredményezte. Az E = m x c2 képlet alapján, m = E x c2 a fénysebesség négyzetét létrehozva ütköznek az impulzusok, és súly és tömeg nélküli anyag keletkezik.

A fotonok egyre nagyobb mennyiségben keletkeztek, a keletkezett impulzus olyan erővel ütött egy – egy fotont egymásnak, hogy egyesültek, tehát tömeget nyertek, ezek a részecskék a Higgs bozonok, amelyek nem másak, mint a gluonok. Amikor a Higgs bozonok mennyisége elért egy bizonyos szintet egymásnak csapódtak, és újra kétfelé váltak. Azon a részükön ahol eredetileg összetapadtak, mágneses tulajdonságra tettek szert, kettéválásuk lehetőséget adott, hogy a fotonok egyik feléhez hozzá tapadhassanak, és biztosíthassa mágneses tulajdonságát.

A fotonok egy óriási gömbbe rendeződtek, úgy, hogy az egyik foton gluonmentes része, hozzátapadt a másik foton gluonos részéhez. 

A fotonokon a gluonok, amelyek már tömeggel rendelkeztek, olyan nagymértékben voltak jelen az óriási foton – gluon gömbben, amíg egy hatalmas rezonáns robbanást nem eredményeztek. Ez a robbanás indította el, az Univerzum megszületését, kezdeti impulzust adva a további folyamatokhoz, amely az Univerzum szüntelen fejlődését okozza, a végezetéig.

A rezonáns robbanás tette lehetővé, hogy energia sorba rendeződjenek a fotonok, beindítva, a feketelyukak működését, amelyekben a c2 - nek megfelelő jobb spinű impulzussal ellátott kvantumok kerülnek a Napba a mi oldalunkon, a másik oldalon burkaikkal egymásba olvadt fotonok szintén ezzel az impulzussal, bal spínnel egy másik napot létrehozva. Az atomok és vegyületek keletkezését, már nem részletezem, mert a korábbi részekben már kifejtésre került.

 

A fekete lyukban keletkező súly és tömeg nélküli anyag további útja

A fotonokat, létrejöttüket követően, a maradék impulzusok messzire röpítik ki a fekete lyukból, és amikor nagyon nagy mennyiségben gyűlnek össze ezen a helyen, egy másik naprendszer kialakítását kezdik el.

 Az élet keletkezésének foton elméleti alapjai

Két nagy energia szint már részletezésre került, az első a valódi tömeggel rendelkező részecskék létrejöttét biztosította, a másik a bozon világ kialakulását tette lehetővé A harmadik energia szintet, a legalacsonyabb impulzussal rendelkező fotonok képviselik. Az energia sorba rendeződés itt is megtörtént, beindítva egy fekete lyuk működést.

Ebben a fekete lyukban egy – egy foton, egymás burkába hatoló foton párokat hozott létre, kilökődésük után a foton párok kapcsolódtak egymáshoz gluonos részükkel, a nem gluonos részhez. Az eredmény, az energiaháló, amely átszövi az egész Univerzumot. A hálóban a fotonok párosával jobbra pörögnek, ez biztosítja az energiáját. Ezen, hálóba kapcsolódnak az organizmusok, molekuláris szinten, egy foton nem gluonos része, a hálózat egyik fotonjának gluonos részéhez. Ezt úgy lehet elképzelni, mikor képződik egy magasabb szerveződésű szerves vegyület, minden molekulájának egy fotonját bedugja a konnektorba, vagyis a gluonba, ha alkalmas az önálló működésre, kész az élőlény, saját életre kel. Minden szerveződés egyszerre indult, csak az egyszerű kialakulása kevesebb időt vett igénybe, a legbonyolultabb viszont évmilliárdokba telt. 

Amikor az emberi test tömegének energia ellátása leáll, vagyis meghal, az eredeti foton test továbbra is be van dugva a konnektorba, tehát működőképes, amíg az eredeti, feketelyukban nyert impulzus ki nem alszik.

Az energiaháló információs hálóként is viselkedik, mivel a galaxisokat, úgy tartja össze, hogy ne csússzanak szét, ha távolodni kezd, azonnal visszahúzza, mert a fotonokat, a gluonok nem engedik el, a vonzásuk megfékezi a galaxis bolygóinak külön utakon való kószálást

 A fekete lyuk túloldalán

A fotonok a fekete lyukban, felerészben válnak kvantumokká és fordulnak vissza, és jobbra peregve kilendülnek, hogy a Napban atomokká szerveződjenek.

A fotonok másik fele, azonban könnyűszerrel átjut, a fekete lyukban annak jobbról – balra való forgási irányát felvéve, és balra pörögve, nagy energiával feltöltve érkezve, a túloldalra.

A nagy foton sűrűség, balra tekeregve, újabb fekete lyuk működését indítja be, mivel nagy gluon sűrűséget is jelent, közben hatalmas mágneses vonzás keletkezik. Úgy is mondhatnánk, hogy ön gerjesztve hozza létre saját magát. Ahogy nő a fekete lyuk, annál több fotont szív be. Ebben a fekete lyukban olyan ütközések következnek be, ahol a fotonok, csak egymás külső burkaiba hatolnak be, egybefüggő foton párok keletkeznek. Nagy energiával feltöltve lépnek ki, és újabb sűrűsödés következik, bal perdületes ütközések, ennek következtében a foton pár egyik tagja fúzionál egy másik foton pár egyik tagjával, tehát itt még nem keletkezik proton, hanem deutérium, ami tulajdonképpen bozon. A következőkben, a deutériumok ütköznek, és ilyenkor keletkezik a proton, a deutériumok foton párjai mindkét oldalon, a fúzió következtében kisugározódik. A protonokból ennek a folyamatnak az eredményeként, itt is kiszakad egy darabka, mely bal irányú pergéssel rendelkezik, ezeket nevezzük pozitronoknak, amelyeket követ a kisugárzott foton párja.

Az atomok továbbiakban nagyobb tömegre ugyanúgy, mint a mi oldalunkon, az energia szint növekedésével tesznek szert, amit az egyre nagyobb számban végbemenő magfúziós folyamatok biztosítanak.

Ezen a Földön is kialakult az élet, ugyanolyan emberekkel, mint mi, csak az emberré válás folyamata lassabban ment végbe, ezért ott most a fejlettség az emberi civilizáció középkorának felel meg. Sajnos, a részecskék balra pörgése áthághatatlan akadályokat gördít, a személyes kapcsolat felvétel elé. Legfeljebb kvantum számítógéppel érintkezhetünk velük, kb. kétszáz év múlva, amikor Ők is elérik a kvantum számítástechnika korát. A társadalom ott gyorsabban fejlődik, mint nálunk, gyorsabban érnek el új tudományos eredményeket.

Ennek a Napnak az esetében, a deutériumok biztosították a fúziós folyamatok beindítását, amiből levonható az a következtetés, hogy az atomreaktorokban, deutériummal könnyebben be lehet indítani mag fúziót, a fenntartását is megoldhatjuk egyszerűen, ha a reaktor belsejét fullerénnel vonjuk be. A fullerén mágneses és hőszigetelő tulajdonságú, mágnesessége miatt temérdek foton tapadhat rájuk, amelyeknek gluonjai újabb fotonokat kötnek magukhoz, biztosítva az „alapanyag” egyszerű, de nagyszerű állandó pótlódását.

 A mesterséges fekete lyuk

Ha egy öt méter átmérőjű elektromágnest 700 TeV feszültség alá helyezünk, és kb fél méteres beszívó lyukat készítünk el rajta, akkor itt beáramlik a súly és tömeg nélküli anyag a foton. Ilyen feszültség alatt elérhetjük a fénysebesség négyzetét, mint a fekete lyukakban, és a fotonokból, burkaikban egymásba hatoló fotonokat nyerünk. Fontos, hogy balra forgassuk, amíg el nem éri a fénysebesség négyzetét. Ezeket a páros fotonokat reaktorba kell átvezetni, és fúzió során deutériumot, azaz bozont állíthatunk elő. Csak ilyen körülmények biztosítják, hogy gyakorlatban valóra váltsuk Einstein híres egyenletét az E= m A 700 TeV biztosítja ennek a sebességnek az elérését.

A természetes fekete lyukakból a részecskék fénysebesség négyzetének megfelelő impulzussal lökődnek ki és formálják a Nap működését, ebből a fotonok kisugárzásának sebessége fénysebesség, a többi impulzus a fúzióra fordítódik.

A reaktor, mint a Nap tovább hasznosítja a mesterséges feketelyukból kapott energiát, vagyis nemcsak deutériumot nyerhetünk, hanem óriási energia felhasználási lehetőséget.

A reaktor belső falát mágneses és hőszigetelő fullerénnel kell bevonni.

A deutérium alkalmas a tengerbe ömlött olajszennyeződés eltávolítására, mivel nehezebb, mint a víz, ha ráöntjük az olajfoltra bal perdülettel törekszik lesüllyedni, miközben a jobb perdülettel rendelkező olajfoltot megsemmisíti, ugyanis a két forgás irány egymást kioltja.

Hogyan védekezhetünk a Földet fenyegető kisbolygó becsapódások ellen?

Az Univerzumot, mint sínpályák hálózzák be a mágneses erővonalak. A kisbolygók és minden más égitest ezen közlekednek, máshogy nem is tudnának, mivel az anyagoknak nincs súlyuk csak tömegük, ezért lebegnének az őket körülvevő űrben. A gravitációra nincs bizonyíték és nem is lesz soha, de az közismert tény, hogy kvark - gluon plazma volt a kezdeti anyag. Nem értem korunk tudománya miért ragaszkodik még mindig, Newton korának megállapításaihoz, mivel, azóta számtalan ennek ellentmondó bizonyítékokat pontosan jelen korunk tudósai tártak a világ elé. A gluon tulajdonságait, minden Univerzum témájú „rajongó” ismeri, és mégsem tulajdonítanak neki nagyobb jelentőséget. Az Univerzum Irányító Rendszere nélkül én is boldog gravitációhívő lennék, de mára már értem az Univerzum tiszta logikáját, ezért én tiszta szívből képviselem a tudomány legfőbb „oltárát” az Irányító Rendszert.

Az erővonalakon nagy sebességgel haladó kisbolygókat ki lehet siklatni. Egy kb. 60t-ás kisbolygó becsapódást 20 t vasérccel meg lehet akadályozni. A magnetit nem alkalmas, de más típusúak megfelelnek. Amikor a kisbolygó már tízezer km- re van tőlünk, a pályája elé szórjuk, ezt a mennyiséget kb. 2 km- hosszan, egy űrrepülőgépről. A bolygó kisiklik, jobbra kiperdül, addig forog, amíg az impulzusát elveszti, majd megáll és lebegni fog a légüres térben. A kisbolygó nagyságával arányosan növeljük a mennyiséget és a vasérccel beszórni kívánt távolságot.

A fenyegetettség állandóan jelen van, ezért nem árt átgondolni, az Univerzumról alkotott jelenleg elfogadott elméletet. Ha másért nem, legalább a katasztrófák elkerülése érdekében.

 A gondolkodó Univerzum

A gondolataim a neutronok körül jártak, számba vettem minden kis részecskét, de itt elakadtam. Segítségre szorultam, hívtam hát az Univerzum Irányító Rendszerének, számomra legkedvesebb Tagját, és hosszasan kérdezősködtem, amíg ki nem tisztult a kép, és a leglogikusabb megoldás rajzolódott ki előttem. Nem kis örömömre szolgált, mivel rájöttem, hogy az Univerzum, amelyben élünk a legtökéletesebben építi önmagát.

A nagy rezonáns robbanáskor a fotonok, a súly és tömegnélküli anyag, kvarkokra hasadt, amely újra összeállt fotonokká, miután kezdő impulzussal látta el önmagát. A feketelyukból kilépve jobb perdületre tett szert minden kvantum a mi oldalunkon. A Napban a protonokból kiszakadtak darabkák, felületükön a hozzájuk tapadó gluonokkal, a mellettük lévő fotonok pedig kisugárzódnak. Egy proton darabka a hozzá tartozó gluonnal, az elektron, ami tulajdonképpen maga egy kvark.

A proton darabka az eredeti hasadás mentén szakad ki, vagyis a rezonáns robbanás következtében kapott mintázatnak megfelelően. Ezen a helyen egy jellegzetes mintázattal rendelkező lyuk marad. A proton fúzió a nyolcas tömegszámig megy végbe, tehát van olyan proton, ahol nyolc jellegzetes lyuk lenyomat található. Amikor egy atom létrejön, a kvark, vagy elektron gluonja, megtalálja a pontosan azt a lyukat, ahonnan kiszakadt, és újra beleilleszkedik, de ez már egy labilis kapcsolat.

Az atomok jellemzője, hogy a protonok száma adja a tömegszámot, de az azonos tömegszám különböző lyukmintákat takarhat. Más mintázatú lyukakkal rendelkezik pl. a kén és az oxigén, ahol mindkettő hat a protonnal rendelkezik. Az elektronok gluonjai helyet foglalnak a lyukban, és mágneses fonalak kötik össze az elektronokkal, biztosítva az atommag körüli jobbra keringést. Ha két hidrogén atom egymás közelébe kerül, az egyik kissé beljebb kerül, ezért a másik, mágneses vonzása következtében befogja, az előbbi elektronját, és kialakul a hidrogén molekula, a lekötetlen gluonjaik miatt pedig taszítani fogják egymást.

A víz molekula keletkezése esetében, az oxigén atom hat protonnal rendelkezik, hat lyukmintával és az ebből kinyúló tizenhat gluon szállal, mivel gluon szálak mennyisége megegyezik az energia szinten keringhető összes elektronok számával.

Mivel mágnesessége magasabb az oxigénnek, már három mágneses pályával rendelkezik, ezért bevonzza a két hidrogén atom két elektronját, oda, ahol legnagyobb a mágneses vonzása.

A kén szintén hat protonnal rendelkezik, de az elektron pályáin már 16 elektron kering, szabad gluon szállal már nem rendelkezik, gyengébb mágneses vonzása következtében, csak a gyenge mágnesességgel rendelkező atomokat tudja bevonzani, ezért kevésbé reakcióképes, mint az oxigén. Ha az összes atom protonjainak lyukmintáit egy proton felületére helyeznénk, megkaphatnánk a proton felületi kvark mintázatát, ami a rezonáns robbanás alkalmával keletkezett.

De hogyan kerülnek ide az elektronok, ha egyszer már a kisugárzott fotonokkal kilökődtek a Napból, és részecske párként indultak hosszú útjukra?

A két naprendszer közötti térben, már említettem korábban, a két nap kisugárzott fotonjai találkoznak. Itt elválnak az elektronoktól, és a kisugárzás dupla fénysebességgel löki vissza az elektronokat az eredeti helyükre, vagyis a Föld zónájába. Különváltan kezdik meg atomalkotási feladataikat a kvarkokba zárt kódoknak megfelelően.

Neutronok nem léteznek, ezek gluon mentes lyukak a protonok felületén, amelyek információs tartalmat hordoznak mintázatuknak megfelelően, biztosítva a kvarkok gluonjainak kódját.

A fémrácsban, és a kristályrácsban olyan nagy sűrűségben találhatók a gluonok által kitöltött lyukak, hogy teljesen tömör szerkezetet biztosítanak.

 

 





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 146
Tegnapi: 252
Heti: 799
Havi: 3 497
Össz.: 186 484

Látogatottság növelés
Oldal: Tér, univerzális információ, bizonyítható elmélet
Az intelligens inga rejtélye - © 2008 - 2017 - intelligensinga.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: elektromos kisülés a testben - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »