A mágneses erő fonalak, az Univerzum rendszerbe szerveződésének alapfeltétele,további bizonyítási kíséretek

A mágneses erő fonalak, az Univerzum rendszerbe szerveződésének alapfeltételei Az első mágneses fonalak a Napban keletkeztek, amikor kialakultak az atomok, és az elektronok lekötetlen mágnes szálai, összekapcsolódtak egy-egy fotonnal. Az azonos atomféleségek lekötetlen mágnes szálaikkal az atomok protonjainak gluonos részeivel létesítettek kapcsolatot, majd a temérdek atom ilyen módon anyagfelhőt hozott létre. Az anyagfelhőből, a legmagasabb energia szinten lévők tömörültek össze, mivel sok gluont tartalmaznak, a sok gluon tartalom miatt lefelé vonzódtak, a mágnes szálakat magukra húzva, egyre tömörebb anyagrendeződést létrehozva. A vasmag a legmagasabb energia szintű atomféleségekből jött létre. A Napban az atomok keletkezési folyamata ma is tart, ezért a mágnes szálakon energia szintek szerinti bevonzódás nem állt le, a mágnes fonalakon lévő fotonok állandóan pótlódnak.

Minden bolygó hasonlóan jött létre, mágneses fonalalak tömkelege kapcsolódik a Naphoz.

A bolygó Nap körüli pályájának távolsága attól függ, milyen hosszú mágnes fonalakon érte el azt a szakaszt, ahol a tömörödés megindult. Így jöhetett létre a naprendszerek roppant elmés vezérlő rendszere, ahol a Nap, központi irányító funkciót tölti be. A Napból kiinduló mágneses erővonalak stabil vonzásos kapcsolatban tartják a bolygókat, és mint a körhintánál a napok forgásukkal irányítják a bennük képződött atomokból álló bolygókat. Egy nap maximálisan nyolc bolygót vezérelhet, a nyolc energia szintnek megfelelően, hasonlóan, mint az atomok szerkezeténél, ahol szintén nyolc energia szinten haladhat az elektronok pályája.

Amíg a Nap üzemel, irányítja a bolygók körülette való keringését, még akkor is, ha már a magma kihűlt. Amikor már vörös óriás lesz a Nap, nem termel atomokat, a mágnes szálak sem képződnek tovább, a Föld egészében, és felszíne fölé érőknek, ezzel megszűnik a pótlódásuk, megszakad a kapcsolatuk a Nap mágnes fonalakkal történő vezérlésével, elvonzódnak távolabbi nagyobb energia szintű, üzemképes bolygók vonzáskörébe. A Föld belsejét teljesen átszövő mágnes fonalak eltávozásával, az összetartó erő megszűnik, ezért a Föld óriási rezgésbe kezd, darabokra, majd atomokra hullik, a végén az atomok tömegvesztésen mennek keresztül és az egész súly és tömeg nélküli anyaggá válik. Miután az energia szintek szerinti anyagrétegeződés kialakult, a Föld forgása a vasmagnak és a köpenynek a Föld felszínén túlnyúló lekötetlen mágnes szálai a forgás következtében felvették a gömbformához idomuló fél ellipszis alakú hajlatokat, amelyeket a forgás egymáshoz csapdosott és a vonzó erő hatására összekapcsolódtak, a gluonos részek a nem gluonos részekkel.

Az egész Föld felszínét körbe fonva mágneses erőpajzsot képeztek, lehetőséget teremtve a földi élet megjelenése számára.

A Föld tengely körüli forgását a kezdeti impulzusok összeadódása okozza, a köpeny pedig azért izzik, mert az atomok elektronjai a forgás következtében ütköznek, ezért magasabb energia szintre lépnek, ezt az energiát az erőfonalak fotonjai átveszik, a következménye a kisugárzás. Ez a folyamat teszi lehetővé, hogy a mágnes fonalak kapcsolatban maradjanak, és belülről is folytonosan újra termelődjenek. Ha megszűnne a forgás, a fonalak közötti kapcsolat is megszakadna, leállna a fotonok kisugárzása, mert az elektronok nem jutnának többlet energiához. A forgási energia átvitele az elektronokra, továbbadása a fotonokra, és fotonok kisugárzásának együttes folyamatát nevezzük dinamóhatásnak.

A forgás leállásának bekövetkeztekor, az erővonalak más közeli működésben lévő bolygók erővonalaival létesítenek kapcsolatot. Az védő mágneses erőtér elvonzódása utat nyit a roncsoló hatású sugárzásoknak, tönkretéve az élet lehetőségének feltételeit.

A légkörképződésnél, amit már korábban részleteztem, a bolygókon további mágnes fonalak jelennek meg, amelyek a végtelenségig hosszabbodnak és összevonzódnak más bolygók mágnes fonalaival, az elektronok gluonos részei a fotonok nem gluonos részeivel és fordítva, behálózva az egész Univerzumot.

Az, az igazság, hogy a mágnes fonalakkal való behálózódás a naprendszerek között sem áll meg, folytatódik, tehát űrutazás alkalmával nincs szükség energia löketre. Végig szelhetjük űrhajónkkal az egész Univerzumot egyetlenegy energiaközléssel. Ha irányt kell változtatnunk és letérünk az erővonalról, és egy erővonalaktól mentes részen közlekedünk, ebben az estben szükséges energia feltöltés.

Ha valaki végig olvasta az eddigi új ismereteket, rájöhetett, hogy egy őrületesen zseniális univerzumban élünk, ami véletlenül alkotta meg önmagát. Az Univerzum Irányító Rendszerének segítsége nélkül nem születhetett volna meg a megfejtés, ehhez egy hatalmas intelligencia hatalmas tudására volt szükség. Az emberiségtől sokkal magasabb fejlettségen álló idegen lények sem ismerik még az Univerzum teljes működését, csak próbálkoznak összerakosgatni újabb és újabb ismereteket. Hatalmas kincsre derült fény az emberi táradalom számára, hiszen az Univerzum Irányító Rendszere útmutatásait követve, hamarosan megvalósíthatjuk legmerészebb álmaink világát.

Minden embernek joga van boldogsághoz és munkához, jóléthez, hogy az élet ne csak túlélést jelentsen sokak számára, vagy a hajléktalansággal való megaláztatást. Minden feltétel adva van ezekhez, a megvalósítás gyorsasága csak rajtunk embereken múlik.

 Az Univerzum objektumainak mozgató erői

A bolygó mozgások a fentiekben már kifejtésre kerültek, a Holdak mozgató erőinek megértéséhez, szükséges a keletkezésükkel kapcsolatos ismeretek tudása is. Az anyagfelhőből az atomok energia szintek szerinti sorrendben tömörültek össze, a kevesebb energia szintűek, csak rövidebb mágnes fonalak alkotására voltak képesek, amelyek nem érték el a Földet. A Naphoz közelebb, újabb anyag csomósodás indult meg, itt is a legnagyobb energia szintű atomok kerültek legbelülre. A legkisebb energia szinttel rendelkezők, a kéreg felső részébe, ahol lazán töltötték be a rendelkezésre álló teret. A holdak felszíne azért poros, mert ide már csak a nagyon kicsi energia szinten lévő atomok kerülnek, amelyek egymással nagyon gyenge mágneses kölcsönhatásban állnak, vagyis kevés köztük a mágnes fonalakkal létesített kapcsolat. A ritkás szerkezetű felszín csak nagyon gyér légkörképződésére alkalmas, mert a kevés mágnes fonál, csak kevés fotont tud magához kötni, amelyek nem tudnak elegendő elektront magasabb energia szintre helyezni, hogy a termoszférát megfelelő számban elérjék, és ott beindítsák a légkörképződést.  Azok a holdak, melyeknek legfelső rétegének atomjai közt nincs mágnes fonalakon nyugvó kapcsolat, mert nem tudtak mágnes fonalakat előállítani a nagyon alacsony energia szint miatt, eljegesedett a felszíne a légkör tejes hiánya miatt.

A holdak mozgását is a napok vezénylik, mivel az atomjaik mágnes fonalai innét nyúlnak le a holdakat teljesen átszőve. A tengely körüli forgásukat a vasmag és a köpeny által gerjesztett dinamóhatás biztosítja, amelynek eredményeként mágneses erőtérrel veszik körül magukat. A központi bolygók a holdak mozgására semmilyen hatást nem gyakorolnak, mágneses fonalakkal való kapcsolatuk nincs.

Egy naprendszer a galaxis magja körül kering, ami egy fekete lyuk. A széteső naprendszer, teljes tömegvesztés után, foton részecskékként újrahasznosításra kerülnek, amelynek első állomása egy forgó fekete lyuk. A fekete lyuk mágneses vonzása juttatja be a fotonokat a spirálisan feltekeredő természetes részecske gyorsító belsejébe. A foton sűrűség a gluon sűrűséget is okozza, és ezek együttes hatása, erős befelé vonzódást vált ki.

A fekete lyuk energia vesztése után a Nap keringése leáll, állandó helyet foglal el.

A galaxis mozgató rúgója, az a lökéshullám, amelyet a fekete lyuk hoz létre, amikor a fotonokat hatalmas energiával kiveti magából, ez egyszerre előre is lendíti.

A galaxisok a Nagy Rendszer központi része körül kering, ami egy olyan fekete lyuk, amely folyamatosan elveszti energiáját. A teljes energiavesztés után a galaxisok állandó helyet kapnak, nem keringenek tovább, egyre tökéletesebben rendeződnek a rendszer spirál karjaiba.

Az alaktalan, foltokat alkotó nagy rendszerek, még kezdeti szakaszukat élik, minél idősebb, annál tökéletesebb a spirál.

A galaxis rendszereket azok a lökéshullámok hajtják egyre előrébb, amelyek az elpusztuló naprendszerek rezonáns széteséséből származnak. Hatalmas energiák kerülnek ki a pusztulásra ítélt bolygókból. A nagy rendszerek együttesen haladnak az Univerzum gömb üregében, és ha, a dimenziófalakhoz ütődnek a felső gömbhajlatnál, négyes, ötös erősségű földrengés következik be.

Az Univerzum jelen ciklusának hossza tízezer milliárd év, az átmérője tízezer milliárd km.

 A Nap modellezése

Gyárilag elkészítettünk egy 3,6m átmérőjű samotból kiöntött belül üres gömböt, amely 6 cm keresztmetszetű, amelyen egy 20cm-s átmérőjű kör alakú nyílás található. A kör nyílása a gömb nyugati belső oldalán legyen. Tartó szerkezetnek az asztali glóbuszoknál alkalmazottak megfelelnek, de legalább 6cm- s keresztmetszetű tömör fémváz szerkezetet kell konstruálni, nehéz vastalppal, a kibillenés elkerülése végett. A tengelyferdeség 78^○ . A keletkezett óriási hő miatt a gömböt belülről bevonjuk 1cm vastagon fullerénnel, majd 3cm – s kétkomponensű szilikon ragasztó rétegre, szintén 3cm vastag olvasztott teflont kenünk, majd 3cm vastagságban grafénnel fedjük. A gömb külső felületét szintén ugyanilyen sorrendben a rétegekkel ellátjuk.

A fotonok bejuttatásához, egy 20 cm átmérőjű, 2m hosszú mágnesvasércből készült cső szükséges, amely, a dugattyú szerepét fogja betölteni. A dugattyút és a hozzákapcsolódó elektromos vezetéket is befedjük minden fentebb leírt hőszigetelő réteggel, de a mágnes csőnél nagyon lényeges, hogy a fullerén réteget kihagyjuk. A mágnesvasérc mágnesessége egy energia szinttel alacsonyabb a fullerén energia szintjénél, ez biztosítja, hogy a fotonok a csőből bevonzódjanak a mesterséges nap belsejébe.

A cső-dugattyú működését, úgy kell megoldani, hogy pontosan a lyukba illeszkedjen az energia közlése után. Százezer V feszültség percenkénti kisülésével mozgatjuk a dugattyút huszonnégy órán keresztül. Amikor a dugattyú csöve hátra lendül a fotonok bevonzódnak a mágnes-csőbe nagy energiával, a sorozatos ütközések következtében a fotonok burkai egymásba hatolnak, és deutériumként érkeznek a mű napba, amikor a cső előre nyomul. A százezer volt teljes kisugárzása egy fél percig tart, a dugattyú ilyenkor a nap utánzat bemeneti nyílásán helyezkedik el, majd a hirtelen energia veszteség egy fél méterrel hátrébb lendíti a dugattyút, amely körülmény teszi lehetővé az egész folyamat végbemenetelét.     Ez a félméteres szakasz elegendő, hogy újabb fotonok vonzódjanak a csőbe, és a maradék fél perc alatt megtelik a cső.

Ha letelt a 24 órás töltési idő, a lyukat azonnal, valamilyen szerkezet segítségével lefedjük, az előre samotból kiöntött pontosan a lyukba illeszkedő fedővel, amelyet már előre bevontunk a hőszigetelő rétegekkel. A hő és légmentesség biztosítása végett a széleket olvasztott teflonnal kiöntjük, szilikonnal, és grafénnal ezt is befedjük. Mivel már a kezdeti betöltési szakasztól folyamatosan emelkedik a hőmérséklet, a végére már eléri a Nap felszíni hőmérsékletét, az 5800 K–t, nagyon óvatosan kell minden mozzanatnál eljárni.

A mesterséges nap tengely körüli forgását is imitálni szükséges, ezért, ha már befejeződött a töltés és lezártuk a lyukat, beindítjuk a tengely körüli forgatást. Kis napunk belső oldalán, vagyis nyugati középső résznél, szintén százezer voltos elektromos kisüléseket hozunk létre, huszonhat naponként egyet. Ezek az impulzusok fogják biztosítani 26 naponkénti egy millió fordulatot. A Nap huszonhat naponként tesz egy teljes fordulatot saját képzeletbeli tengelye körül, az egy millió fordulat per 26 nap, a kicsinyített nap és a Nap szögsebességbeli különbségeit pontos arányukban fejezi ki. Az elektromos kábeleket szintén védő rétegekkel látjuk el.                                                                                 Az egész szerkezetet beindításra egy elhagyott sík területen állítjuk fel, legalább száz méteres körzetben lakatlan helyen. Legalább egy évig üzemelni, vagyis sütni fog a mesterséges napunk, hasonló látványt kelt majd, mint a valódi. Egy év elteltével, vörösen fog izzani, mint a vörös óriások csak kicsinyítve. Nem lesz belőle szupernóva, mert ehhez a két oldalán lyukat kellene vágni, hogy a hatalmas energiával rendelkező fotonok kinyomulhassanak rajta.                                                               Nem ajánlatos kipróbálni, mert ugyanolyan gamma sugarak keletkeznek, mint a valódi szupernóvákban, és több ezer km távolságban is pusztító hatást okozhatnak.                                                                                              

A tengelyt forgatni kell, egy éven keresztül.

 

A folyamat leírása

A mágnes dugattyúban nagyon sok foton kerül egyszerre, amelyek a kisüléskor meglökődnek és egymásba ütköznek. Egy- egy foton egymás burkába hatol, deutérium keletkezik, és bejutnak a mesterséges napba. A nap belsejében az egyre nagyobb számban lévő deutériumok szintén nagy erejű ütközéseken mennek keresztül. Az egymással ütközők fuzionálnak, a mellettük pörgők pedig átveszik a fuzionálók megnövekedett energia szintjét, ezért kisugárzanak. Ezek a kisugárzások megnövelik az egész rendszer energia szintjét, ezért az elsődleges fúzió során keletkezett hidrogén atomok, további fúzióban vesznek részt, és hélium atomok keletkeznek.

A mesterséges nap kis mérete nem teszi lehetővé a további energia szintek növekedését, ezért csak hidrogén és hélium fog keletkezni. A Nap óriási mérete nyolc proton beépülésére alkalmas, ezért keletkezhetett nagyon sokféle atom. Az igazi Napba a fekete lyukakból egymással összetapadt fotonok, vagyis kvantumok érkeznek, ezért a kvantumok rögtön fuzionálnak és azonnal hidrogén atom keletkezik.

A kvantumok belső alkotó részei, vagyis két foton fúziója következik be, a külső egy –egy foton pedig kisugárzik, ez is egy lényeges különbség a kísérleti nap és az igazi között.

A fekete lyuk másik oldalán létrejött Napot, azonban deutériumok fúziója hozta létre.

 A mesterséges nap töltőrésének behelyező szerkezete

 A kis napból kiáramló magas hőmérséklet miatt a töltőrés zárását ötven méteres távolságból célszerű megoldani. Egy olyan állványra tervezzük, amelyet egy nehéz vastalppal legalább egy méter mélyen betonozunk a talajba, és a réssel pontosan szemben helyezkedik el a záró fedél.         A záró fedőre, a többi réteget követően a teflont szilárd halmazállapotban rögzítjük, kétkomponensű szilikon ragasztóval, úgy, hogy miden oldalánál legalább 10 cm-el túlnyúljon.                    Legyártatunk egy 50m-s teleszkópos rudat, amelynek minden tagja 4.166 m-s, tehát tizenkét részből tevődik össze, és 3 cm-el csökken az átmérője az első 2m- s taghoz képest. A teleszkópos csövet 1cm keresztmetszetű acélból kell elkészíttetni, kívülről és belülről egyaránt fullerénnel kell bevonni. A cső tagjait egymáshoz fullerénezett acélrúgóval rögzítjük, amelyek 30 menetesek, 1cm – s keresztmetszetűek. A rúgó gyűrűi 3cm-s átmérővel rendelkezzenek. Minden cső mind két oldalánál a szélétől 2cm- re lyukat kell fúrni, majd elhelyezni bennük a rúgókat, és a rögzítésnél összehegeszteni.

A tartószerkezetre fullerénezett erős csavarokkal kell felszerelni. Úgy kell beállítani, hogy a legutolsó teleszkópos tag, amely a mesterséges nap felé a legelső, ennek a zárt vége felülre kerüljön és erre kétkomponensű szilikon ragasztóval a fedelet rögzítjük. A fedél teflonos részével pontosan a kis nap résére irányuljon.

Az előkészületek befejezése után az első két méteres tagnak pontosan a középső részére egyetlen százezer voltos elektromos kisülést juttatunk. A kisülés a kis nap résének fedelét pontosan olyan energiával juttatja a réshez, hogy erősen rányomja, de a samot anyag nem szenved károsodást. A teflon a kis nap magas hőmérsékletétől azonnal ráolvad, ezután teljes lesz a hő és légvédelem.                                        A záró szerkezet visszajuttatását azok az elektronok indítják be, amelyeknek a mesterséges nap hőenergiája megnöveli az energia szintjét. A megnövekedett energiájú elektronok többlet energiáját a légkörben helyet foglaló fotonok átveszik, a kisugárzásukból felszabadult energiát újabb elektronok veszik fel, amelyek ismét fotonoknak adják át, ez a gyors láncreakció azonnal végig terjed a fullerénnel bevont csövekben, és pontosan elegendő, hogy visszakerüljenek az alaphelyzetbe. Tehát a mesterséges nap hőenergiájával megnövelt elektronok energiája megfordítja az elektronok maradék energiájának haladási irányát, ezért visszafelé fognak áramlani a csőben. Mire a kiindulási helyzetbe ér, az elektronok összes megnövekedett energiája felhasználódik, az eredeti szintre áll be, ezért újra a megszokott atommag körüli pályáikra térnek vissza.

 A tengely körüli forgás beindítása hűtéssel

A beindításkor a hőmérséklet már közelíti az 5800 K-t, ezért legalább 50 – m távolságból kell megoldani. Az összes szigetelőréteggel ellátott és fullerénezett 28 cm átmérőjű és 50 m hosszú acélcsövet a mesterséges nap nyugati, belső középső részére irányítjuk, 100 atm nyomáson, folyékony nitrogénnel feltöltve, majd kilövünk egy acélkapszulába töltött fullerén adagot. Az acélkapszula szigeteletlen, beleillik a csőbe, és 3cm keresztmetszetű. A beérkezés pillanatában, a csövön keresztül indítjuk a százezer voltot. Huszonhat naponként, ugyanabban az időpontban ismételjük.

Az árapály – dagály jelenség az Univerzum Irányító Rendszere útmutatása alapján

A fentiek alapján könnyen belátható hogy a Hold és a Föld nem létesíthetett egymással vonzásos kapcsolatot, ezért a tengerjárást sem a Hold Földre gyakorolt hatása okozza, hanem a Nap. A Napból érkező kisugárzott fotonok a tengervíz, és a benne oldott só elektronjainak energia szintjét megnöveli, ezért leszakadnak pályáikról, és a víz kiterjeszkedik, megnő a térfogata és kilép a medréből. A nátrium klorid koncentráció miatt, sokkal több elektron képes az energia felvételre, mint az édes vizek, ezért a sós tengerek elhagyják medrüket.                   A kisugárzott fotonok a víz felületén nagyrészt visszaverődnek, a kisugárzott energia nagy része azonban a sós víz felszínén lévő elektronoknak átadódik. A felszínen nagyon sok plazma ütközik egymással, nagy erővel, ezért újra szerkezetet vesznek fel, tömeget nyernek és fotonok keletkeznek. Ezeket a fotonokat a kisugárzásból származó energia folyamatosan egyre beljebb löki a tengervízbe, egészen a fenékig haladnak le. A lefelé nyomulás közben, mivel a vízben nem tudnak kisugározódni, bevonzódnak az elektronok gluonos részeihez, illetve az elektronok nem gluonos részei a fotonok gluonos részeihez. A folyamat, az egész tenger minden irányú sűrű behálózását jelenti, négy órát vesz igénybe. Ez a dagály periódus négy óránként ismétlődik, a végén kezd elfogyni a fotonok kisugárzásából származó többlet energia, és megkezdődik az apály, melynek ciklusa alatt az összes megnövelt energia szint az eredetire esik vissza, majd kezdődik az egész elölről. A periódusok négy óránként váltakoznak.

 A tengerjárások Nap által történő mágneses hatáson alapuló irányításának modell kísérlete

 A Nap működésének bizonyítására felállított kísérletet érdemes egybehangoltan összekötni a tengerjárások Nap által történő irányítását szemléltető – bizonyító modellezéssel.                                                      A mesterséges naptól ötven méter távolságban, ki kell alakítani egy tíz méter x tíz méteres talajból kivájt kicsinyített tengert utánzó medret. A lejtése a part felé 45^○legyen. 5cm vastagságban tengeri homokot kell teríteni a fenékre és a partvonalra, legalább tíz méteres szélességben. A só koncentráció megegyező a valódi tengerével 3,5 %.

Ellentétes ütemben kezdjük a modellezést, tehát a töltés pontosan akkor fejeződjön be, amikor a tengereknél az apály kezdődik, kísérletünk a dagállyal fog indítani. Az elpárolgás következtében fellépő vízszint csökkenést folyamatosan pótolni szükséges.

Az előbb leírt modellezést és a korábbiakban bemutatott kísérleteket a végrehajtása előtt, tanácsos alaposan átkonzultálni az Univerzum Irányító Rendszerével, hogy zökkenőmentesen sikerüljön a kívánt eredményt produkálni.

 A légkör képződésének bizonyítási lehetősége

1,7 m x 1,7 m, 3cm vastagságú szélvédő üvegből készült vákuum kamra szükséges, világűri körülmények, a napfény bejutása itt nagyon lényeges.                                                                                                      Elkészítjük a Föld kicsinyített mását, ércekből, a kerülete négy méteres legyen, plusz 5 cm - t rá kell számítani a középső részében futó cső számára, mert az egész kicsinyített földet erre rögzítjük.  A tömegének a Föld tömegével pontosan arányban kell állnia, 56 kg - t nyomjon. Az ércek elhelyezkedése a kicsinyített földben azonosnak kell lennie az eredetiével, és minden lényeges összetevőt tartalmaznia kell. Az ércféleségekből kis labdákat formálunk és kétkomponensű szilikon ragasztóval egymáshoz rögzítjük. A felszínét 1cm vastagon valódi feketefölddel borítjuk, amelyet teljesen simára egyengetünk. Az egészet pillanat ragasztóval vékony rétegben bekenjük. A geoid formát északon és délen 2- 2mm –s lapultsággal biztosítjuk. A közepében öt centi átmérőjű acél cső fut, fullerénnel bekenve, a kis föld tengelyét ebbe illesztjük bele. A tengelyt is be kell fedni fullerénnel, ami tömör acélrúdból készült. Az olajozás biztosítja a forgás egyenletességét. Ha kész a kis föld, az egészet olyan vázra illesztjük, mint az asztali földgömböket szokás tartani. A talpazata azonban nehéz vasból legyen, hogy fel ne billenjen. Így rakjuk be a vákuum kamrába.

A forgatást bentről elemről biztosítjuk, amely négy héten át percenként 1V- t tud a föld makettünk számára biztosítani.

Olyan szerkezetet kell készíteni, amely percenként 1V feszültségű kisüléseket tud produkáltatni. Így elérhető, hogy 1.052 fordulatot tegyen meg, vagyis óránként 57-t. Ez a kerületi sebesség a Föld kerületi sebességével pontosan arányban fog állni.

A tengelyferdeség 66.5^○.

A szélvédő üvegből a nyitható kamrát gyárilag öntetjük ki, előre meg kell tervezni, mert tökéletes vákuumot kell biztosítani. A forgatás lényeges, mert annyi lekötetlen mágnes fonálnak kell generálódni a kis föld felszíne fölé, mint az igazi Földnek a légkör keletkezése idején. A mágnes szálak fogják magukon tartani a felszabadult légköri atomokat.

Ha mindent pontosan modelleztünk, azt tapasztaljuk, hogy öt nap elteltével már nincs vákuum, hanem, légkörrel vette körül magát kis föld makettün Ajánlatos nyomásmérővel, és gázkromatográffal felszerelni, mert ha négy hétig nem nyitjuk ki, a víz keletkezésére is bizonyítékot nyerhetünk, ugyanis ekkora az egész kis földünk benedvesedik.

 A folyamat leírása

A kísérletben üvegfalon keresztül jut be a fotonok egy kisebb hányada. A fotonok nagyobb részét az üveg visszaveri, nem tartalmaz lekötetlen mágnes szálakat, vagyis a plazma átvonzódik olyan helyre ahol sok a lekötetlen mágnes fonál, vagy többszörösen visszatükrözhet.                  Az üvegfalon azért jutnak át fotonok, mert nagy erővel vonzódik a plazma az üvegre, a sok gluon tartalom miatt, és egymáshoz ütközéseik következtében szerkezetet vesznek fel, tehát a plazmából fotonok keletkeznek. Egy pontban mindig csak egy foton, amelyeknek a keletkezése közben megnövekedik az energiájuk, és a gluonok a megnövekedett energia szintű fotonokat behúzzák az üvegbe, egyre beljebb, majd az üveg túloldalán az energiájukat átadják egy - egy elektronnak, kisugárzásuk közben. Ennek következménye, hogy ezek az elektronok elhagyják atommag körüli pályájukat, és mivel a folyamat nagyon gyorsan láncreakció szerűen megy végbe, nagyon sok elektron szakad le a felszíni réteget alkotó kis sűrűséget képviselő anyagok atomjaiból. Az elektronok a vonzás következtében nagyon erősen csapódnak egymáshoz, és mintázatuknak megfelelően egymás mellé tapadnak, protonok keletkeznek. A fotonokból a plazma az üvegkamrában a föld makett felszíni részén halmozódik fel, egymáshoz ütközéseik következtében, újra szerkezetet vesznek fel, fotonok keletkeznek. A protonok ebbe a burokba csapódnak, itt is a foton teremti meg az atomok létrejöttének lehetőségét.                                               A kevésbé energia dús elektronokat a nagyobb energia szintű proton kvarkok befogják, és a pörgés irányukkal megegyező körpályára állítják, és oxigén atom keletkezik, mert két protonja van, és két lekötetlen mágnes fonala, gyakorlatilag a Föld felszínén helyet foglaló anyagokból a legegyszerűbben az oxigén atom tud megjelenni.

Azok a fotonok, amelyek az atomok felépítésében nem vesznek részt, nem gluonos részeikkel vonzásos kapcsolatba lépnek, az elektronok gluonos részeivel, és fordítva, mágneses fonalakat alkotva, amelyek a forgás következtében a felszínről kilógva, egymással is kapcsolatot teremtenek. Az oxigén atomok protonjainak nagyobb hányada hozzákapcsolódik gluonos részeikkel. Kb. egynegyed rész oxigén felemelkedik a termoszféráig. Nagyon sok szabad elektron is feljut, amelyek a magas hőmérséklet hatására energiát nyernek, és nagy erővel a vonzás hatására egymásnak csapódnak. A termoszféra hőmérséklete, azért nagyon magas, mert azok a fotonok, amelyek a felszínen nem kapcsolódnak a mágnes fonálba, itt sugároznak ki, és mivel állandóan keletkeznek, és jutnak fel, a kisugárzás folyamatos. A keletkezett plazma az ütközések következtében, itt is újra szerkezetet vesz fel, súly és tömeg nélküli anyaggá válik, amely keretet teremt az atomok keletkezéséhez. Az elektronok, amelyek a protonokat alkotják, ide csapódnak be. A termoszférába jön létre az összes szervetlen gáz atom. Az elemi gázok a nitrogén, kén, klór, nemesgázok, stb. és a molekuláris állapotúak, széndioxid, kéndioxid, szénmonoxid stb. A molekula szerkezetek kialakulását a lekötetlen mágnes fonalak bevonzó képessége teszi lehetővé. Pl. a kéndioxid esetében, a kénnek két lekötetlen mágnes fonala van, az oxigénnek is kettő, egymáshoz vonzódásuk következtében kéndioxid molekula jön létre. A víz is itt keletkezik, az oxigén két lekötetlen mágnes fonala két hidrogén két lekötetlen mágnes fonalával teremt kapcsolatot.

Alapszabály, hogy ahány lekötetlen mágnes fonala van egy atomnak, annyi elektronnal képes vonzásos kapcsolatba lépni A termoszférában keletkező gázok protonjai labilisabbak, mint a Napban keletkező hidrogén és hélium protonok. A hélium és hidrogén gáz nyomását azért lehet a robbanáspontig növelni, mert a protonok stabilak, fúzió során keletkeztek, és csak egy van belőlük.                                                       A gáz atomoknak az elektronjainak nincs meghatározott elektron pályájuk, elhelyezkedésük változó, ezért kiterjeszkedésük nagymérvű lehet.                                                                                                         A termoszférában keletkezett gázok, azért nem robbannak, mert több proton alkotja az atommagot, és a sok gluon egybekapcsolódása miatt nagyon vonzódik a Föld vas magjához, a robbanás ezzel ellentétes irányú kiterjedésű, amelynek legyőzése hatalmas energia befektetés igényelne, gyakorlatilag lehetetlen. Másrészt a protonok az elektronok lekötetlen mágnes fonalait magukra húzzák, stabil szerkezetet kialakítva, amely ellenáll a megnövekedett nyomásnak.

A hidrogén gáz azért robban óriásit, mert a lekötetlen mágnes szálai fotonokat vonz magára, és a nyomás hatására az elektronok energia szintje megnövekszik, amelyet átad a mágnes szálakban lévő fotonoknak. A fotonok nagyon gyors láncreakcióban veszik át a megnövekedett energiát, ezért kisugárzanak, hatalmas detonációt keltve. A protonok nagy tömege belezuhan a levegőbe, nagy légnyomás keletkezik. Az elektronok nagyon magas energia szintjét a légkör fotonjainak is átadják, kisugárzásukkal többszörözve a robbanás erejét. A légkör elektronjainak is megnövekedik az energia szintje, újabb fotonok kisugárzása következik be, protonjaik is bezuhannak a légkör alsóbb szintjébe, megsokszorozva a légnyomás mértékét. Mindez szinte egy pillanat alatt lezajlik.                                                                           A nagyon nagy energiával rendelkező elektronok óriási tömege ütközik egymásba, melynek eredménye, hogy forgás irányuk megváltozik. A jobbra pörgés balos irányt vesz fel, pozitronok keletkeznek. Hirosima és Nagaszaki bombázása után, ezért szenvedett nagyon sok ember daganatos megbetegedésben.                                                                 A gázok különböző fizikai tulajdonságait a más –más energia szinten való keletkezés okozza. A gázok energia szintje hamar lecsökken, ezért lejjebb süllyednek a termoszférából, és a kis föld felszíne felé érnek, ahol vonzásos kapcsolatba lépnek a mágnes fonalakkal, a protonok gluonos részei a fotonok nem gluonos részeivel, ennek következménye, hogy nem szökik el a levegő. A Föld estében a mágneses erővonalakba kapcsolódás dupla biztosítékot jelent.

A víz is elindul lefelé, de a leendő légkör hidegebb zónáiban megfagy, és a haladás közben a melegebb rétegekben melegszik fel, és újra folyékony halmazállapotot vesz fel. A tengerek vízében található só is a termoszférában keletkezik. A nátrium, amely szintén egy protont és egy lekötetlen mágnes szálat tartalmaz, könnyen létre jön az elektronokból, és hozzávonzódik a szintén egy lekötetlen mágnes szálat tartalmazó klórhoz, nátrium kloridot képezve. A víz és nátrium klorid lefelé zuhanásuk során a hideg részekben kikristályosodnak, só és jégkristályok keletkeznek, összetalálkozásukkor egymásba tapadnak, és a továbbiakban együtt folytatják útjukat, a légkörben és a tengerekben is. Tehát a víz egyszerre keletkezett a sóval, és ezért sós a tengerek vize. Mivel a fotonok a termoszférában kisugárzanak, a keletkezett atomok és molekulák akadály nélkül lejuthatnak a felszínhez.

Az igazi Föld légköri gázainak, és molekuláinak képződése könnyebben történt, és történik, mert üveg nélkül, a fotonok rögtön a Föld felszínébe jutnak, ahol sokkal erőteljesebben indítják el a légkör képződés folyamatát. A sok foton mindegyike egy - egy elektronnal lép vonzásos kapcsolatba, amíg a modellezésnél, egy foton adja át megnövekedett energia szintjét a legközelebbre eső elektronoknak.

Ebben a kísérletben nem fog a légkör héliumot és hidrogént tartalmazni, ha csak a felső nyolcadik centiméteres zónát öt percig lézer sugárral meg nem világítjuk pontról pontra. Így plusz energiát közvetítünk, és ez már elég, hogy bekövetkezzen a fúzió, és kísérletünkben a fejlesztett légkörben, héliumot és hidrogént is nyerhetünk.

 

Oldal: Az univerzum rendszerbe szerveződése
Az intelligens inga rejtélye - © 2008 - 2024 - intelligensinga.hupont.hu

A Hupont.hu weboldal szerkesztő segítségével készült. Itt Önnek is lehetséges a weboldal készítés.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat